Sződi Varázslatos Tündérlak, ahol a felnőttek újra gyermekekké válhatnak

Hirdetés

A Sződ határában megbúvó Varázslatos Tündérlak nem csupán egy különleges, mesébe illő helyszín, vagy egy egyedi közösségi tér, hanem egy kreatív álom, melyet Maszlik Ildikó, virágkötő álmodott meg és hozott létre.

 

A lombsátor alól első pillantásra érezhető: ide belépni olyan, mintha egy titkos mesebeli kapun jutnánk át. A tündérlak a természet és a fantázia találkozása, ahol nem csak a gyermekek csöppennek bele a valóra vált mesevilágba, itt a felnőttek újra gyerekekké válhatnak. Írhatunk kívánságot a tündéreknek, elhelyezhetünk a tündérszigeten egy saját névvel ellátott követ vagy felköthetünk egy szalagot a tündérfára. Megtekinthetjük a tündérkonyhát, csodálatos mesekönyvekből olvashatunk manókról, tündérekről és boszorkányokról és közben megcsodálhatjuk Ildikó és családja keze munkáját, hiszen a tündérlak apraja-nagyját saját maguk készítették el. Ha szeretnél inspirálódni, ötleteket szerezni, itt biztosan sikerülni fog, elképesztő leleményességgel és kreativitással oldották meg a dekorációt, a legkisebb tündértől kezdve, a virágokon át, az óriási manóházig. Olvassátok most szeretettel Ildikóval készített interjúmat:

Hogyan született meg a Tündérlak álma? Honnan jött az elképzelés?

Igazából az alap ötlet a mesékből származott. Rengeteg mesét nézek, és amikor láttam valami szépet, azonnal úgy éreztem, hogy meg akarom csinálni. Gyűltek az ötletek a fejemben kb. 3-4 évig, míg elkezdtem megvalósítani őket.

Hirdetés

Mi inspirált a Tündérlak létrehozásában? Volt valamilyen különleges hely, élmény vagy személy, aki hatással volt rád?

Alapvetően a mesék világa, de ha kimegyek a természetbe és megpillantok egy olyan helyet, ami egy odut képez például, akkor azt rögtön látom, hogy fel tudom használni a Tündérlak dekorációhoz. Mindig vannak ötleteim, és terveim, most például egy mesekönyvet szeretnék, amit majd a látogatók folyamatába írhatnak, mindenki 1-2 mondattal továbbszőheti az elkezdett mesét. Igyekszem az emberek gyermeki énjét előcsempészni, mert úgy érzem, hogy ebben a rohanó világban nagyon nagy szükség van erre.

Milyen volt az út az álomtól a megvalósításig? Könnyen ment, vagy sok akadállyal kellett megküzdened?

Hosszú! Azt gondoltam egyszerűbb lesz. Ezt az installációt kb fél évig építettük, és eleinte nem gondoltam, hogy foglalkozni kell majd olyanokkal, hogy mosdó kialakítás vagy villanyvezeték behúzása. Útközben derült ki sok akadály tulajdonképpen.

Az első dekorációhoz 3 hónapig csak gyűjtögettünk, uszadékfát, farönköket, kerámiákat, növényeket stb. Aztán hol elől dolgoztunk, hol hátul, viszont volt olyan is, hogy megcsináltunk valamit, nem tetszett, majd emiatt visszabontottuk. Ha nem éreztem, hogy az valóban olyan, mint amilyennek lennie kell, akkor azt nem hagytuk úgy. A félig jó megoldásokat nem szeretem. Mire elkészültünk, a bátyám a végén azt mondta, hogy töröld ki a telefonszámomat és többé fel se hívjál. Persze, csak viccelt, mindenesetre nem volt egyszerű az út a nyitásig. Sokan jöttek segíteni amúgy, anyu barátnője, kollégák, barátok, barátnők, de azért 90%-ban mi hárman csináltuk, anyu, bátyám és én.

Mennyi időbe telt míg elnyerte a mostani formáját?

Mindig átépítés van, évente többször is, folyamatosan változik. Úgy készen van, hogy egy szezonra, de már nyár közepén azt terveztük, hogy milyen lesz a téli. Most például december elejétől karácsonyira varázsoljuk át az egészet. December 6-7-én például egy Télapó is lesz nálunk, akinek az ölébe ülhetnek a gyerekek, beszélhetnek vele, elmondhatják neki a kívánságukat. Volt olyan, amikor egy felnőtt megkérdezte tőlem, hogy beleülhet-e ő is a Télapó ölébe, mert még sose volt erre lehetősége. Természetesen itt ez is megvalósulhatott.

Van valami különleges üzenet vagy érzés, amit a hely közvetíteni szeretne?

Hát, ugye ezt mindenki másképp éli meg. Amikor én ezt kigondoltam, akkor szerettem volna egy olyan helyet, ahol egy picit megáll az idő. Ahol a hétköznapi gondok, problémák kint maradnak. Aki ide eljön felnőttként, az egy kicsit utazzon vissza a gyerekkorába. A gyerekek meg ugye rácsodálkoznak mindenre. Itt jó azt látni, hogy a családok együtt vannak és mindenki jól érzi magát. Tulajdonképpen, amiben én is felnőttem. Tőlem nagyon távol áll a rosszindulat, nem bírom a gonoszságot, az áskálódást vagy, hogy bántja valaki a másikat. Az én szüleimnek volt idejük rám, kirándultunk, sétáltunk, játszottunk, a mai világ egy kicsit megváltozott és itt jó látni, hogy a papák, a mamák, anyukák a gyerekekkel ugyanúgy körbesétálnak, ugyanúgy leülnek mesét olvasnak, írják a kívánságokat, úgy körmölnek a felnőttek, hogy jó nézni. Majd jönnek és mondják, hogy „én is írtam”. Nagyon helyes, kell is egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból.

Melyik a legkedvesebb élményed, ami a Tündérlakban történt veled, ami igazán megmaradt benned?

Sok van, mert igazából a legtöbben, amikor végeznek a körbejárással, odajönnek beszélgetni. Volt egy házaspár, 80 évesek. Jöttek, hátizsák, kézenfogva végigmentek, és a végén mondja a bácsi a néninek: „Drágám, vegyél már fel egy tündérszárnyat és hagy fotózzalak le”. De a néni nem merte, tartott tőle, hogy fog kinézni benne. Akkor mondtam a bácsinak, hogy tessék felvenni ugyanúgy szárnyat, és ha odaállnak a kapuhoz, csinálok közös képet. Na, így mind a ketten felvették, odaálltak, lefotóztam őket. Még ilyen régi fényképezőgépük volt, nagyon cukik voltak.

De volt egy házaspár is, ahol a férj először úgy volt, hogy tolószékkel jön, végül bottal végigsétálta az egészet, és a végén az úr kérdezte, hogy: „Lehet olyat, hogy idejövök reggel és délutánig itt vagyok? Mert nekem ez így jó.”

Vagy volt olyan, amikor egy anyuka kérdezte a kislányát, hogy mit kívánna, és a gyermek egy fekete kiscicát kért, ráírták a papírra, bedobták az üvegcsébe. Majd az anyuka 3 nap múlva írt, hogy egy fekete kiscica sétált be hozzájuk a teraszra.

 

Van esetleg szezonális kreatív program, esemény, amit mindig szerveztek?

Most december elején karácsonyivá varázsoljuk át az egész helyszínt, érdemes eljönni, megnézni, mert ez is egy csoda lesz. 6-7-én ugye jön egy Télapó is hozzánk. Illetve Húsvétkor például van nyuszink, aki 3 napig kint sasszézik a kertben.

De most például volt egy hétvége, amikor tartottuk a Boszorkányok és Tündérek napját, ahol kiválaszthatták a látogatók, hogy mik szeretnének lenni, és ahhoz adtam nekik süveget vagy szárnyakat. Volt, hogy egy egész család boszorkánykalapban sétélgatott itt, de van, hogy több felnőttön van tündérszárny, mint gyereken.

Illetve nyáron szoktunk csinálni egy napos tündértábort, ahol reggel jönnek a gyerekek, délután hazamennek. Kézműveskedünk, pancsolunk, játszunk, mesét olvasunk, alkotunk. Úgyhogy mindig időszaknak megfelelően szervezünk eseményeket.

 

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod, mit jelent számodra ez a hely, mi lenne az?

Ez az én álmom megvalósítva. Egy kicsit én vagyok benne, az én lelkem.

 

Nagyon köszönöm az interjút Ildikónak, szerintem a mai világban nagyon nagy szükség van az ilyen helyekre, és ilyen emberekre, mint ő. Hiszen olyan korban élünk, amikor leginkább a világhálón tartjuk egymással a kapcsolatot és a hétköznapokban reggeltől estig a munka és a teendők miatt rohanásban vagyunk. Ha tehetitek, látogassátok meg a Varázslatos Tündérlakot Sződön, ahová felnőttként lépünk be, de újra gyermekként élhetjük át a benti varázslatot.

Itt találod a facebook oldalukat, amit érdemes követni, az aktuális programokról friss infókat olvashatsz: Varázslatos Tündérlak

A fotókat készítette: MARTomas photo 

 

Hirdetés