Íme, a világ második legszebb földalatti helye, ami néhány órára van a magyar határtól!

Hirdetés

Volt már alkalmam ellátogatni erre a páratlan helyre többször is, de nem tudok betelni vele, biztos, hogy még el fogok menni ide. Számomra a világ legszebb földalatti helye, többek között a CNN szerint viszont „csak” a második, ismerkedjetek meg közelebbről a Parajdi sóbányával!

 

Parajdi sóbánya – Magyarországhoz közel a világ második legszebb földalatti helye

Az ártándi határátkelőhelytől 330 kilométerre található a Parajdi sóbánya, nagyjából 5 óra alatt egy megállással, kényelmesen meg lehet tenni ezt az utat. Útközben mi többször meg szoktunk állni, mivel a számos látnivalót nem érdemes kihagyni. Útba esik például Bánffyhunyad, ahol nem kell megállni, már az útról látni a „csodaszép” tornyos villákat. Az épületek teteje messziről látszódik, mivel csillog a bádog és a sok alumínium.

Érdekességük, hogy sok közülük lakatlan, félkész állapotban vannak, a tető viszont mindegyik esetében készen van. Nehéz kitalálni, milyen stílust képviselnek és miért épültek így, érdemes túl tennünk magunkat rajtuk, bármennyire is nehéz. Álljunk meg inkább Kolozsváron vagy Mártonvásárhelyen, de útba esik Torda is, ami a hasadékáról vált világhíressé – itt szoktunk ebédelni, nagyjából fél úton található Ártánd és Parajd között.

A Parajdi-sóbánya jelentősége

A Parajd közelében található sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs 1,2x1,4 kilométer átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 méteres mélységben gyökerezik. Több száz, vagy akár ezer év kibányászható sót rejt magában, ezzel pedig Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. A parajdi sót már a XV. századtól kezdve székely sónak nevezték, amely nevet adott egy erdélyi tájegységnek is, ugyanakkor rengeteg munkát, megélhetést biztosított századokon át a vidéken élő embereknek.

A Parajdi-sóbánya saját szemmel

Véleményem szerint a Parajdi-sóbánya megtekintése kicsiknek és nagyoknak egyaránt óriási élményt jelent. A bányába buszokkal lehet a legkönnyebben lejutni, ezek fél óránként szállítják az utasokat a keskeny úton. A sóbánya környékén természetesen mindenért fizetni kell, értsd ezt a parkolásra, a lejutásra és a belépésre is – a felnőtt belépő 35 lei, a gyermek 25 lei, a mozgássérült 20 lei, a parkolási díj pedig 10 lei. Rengeteg árus van fent, mindent megvásárolhatunk, ami kicsit is kötődik a sóhoz (érdemes alaposan szétnézni, mert például az ugyanúgy 1 kilogrammos fürdősó között akár 4-500 forintos különbség is lehet árusok között.

Hirdetés

Már a buszos utazás is izgalmas a bányába, klausztrofóbiásoknak egyáltalán nem ajánlom, ugyanis az embernek olyan érzése van, hogy a busz el sem fér a járatban. Nagyjából 5-6 perc alatt a bánya belsejében találjuk magunkat, ahol egy igazi kisváros tárul a szemünk elé. Fantasztikus látványt nyújt a sóbánya, de nem csak abban gyönyörködhetünk, hanem a felszerelésben is. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy 120 méterrel a föld alatt van többek között tv, valamint wifi is.

Találhatunk több szórakozási lehetőséget, a gyerekek is el tudják magukat foglalni. A bánya maga hatalmas méretekkel rendelkezik, néha olyan hatást kelt, mintha márvány lenne, néha pedig olyan, mintha sima betonból készült volna. A talaj annyira fénylik, mintha tükörsima jégen sétálnánk, de nem kell félnünk, a só egyáltalán nem csúszik.

A Parajdi-sóbánya történelme

A székelyföldi ősi vagyonközösség és jogi egyenlőség nagymértékben meghatározta a székelyek sóbányászatát és kereskedelmét. A legelső hiteles írásos utalás a parajdi só bányászatára 1405-ből való, amikor Luxemburgi Zsigmond király megtiltotta, hogy a földesurak saját birtokukon sóbányát nyissanak. II. András király törvénybe foglalta, hogy a székelyek és szászok évente háromszor vihettek maguknak sót a bányából. 1463-ban Mátyás király megerősítette a székelyek szabad sóbányászatát és kereskedési jogát.

Az 1562-es székelyföldi felkelések leverése után János Zsigmond a királyi kamara javára lefoglalta a parajdi sóbányát. Báthory Zsigmond ígéretet tett az ősi jogok visszaállítására, de a törökök leverése után – székely segítséggel – visszavonta felszabadító levelét (1595). 1601-ben Báthory Zsigmond fejedelem a székely székeknek külön-külön kiadott oklevelekkel visszaadta régi szabadságjogaikat. Szinte mindenik erdélyi fejedelem választási feltételei között ott szerepelt a székelyek ősi szabadságjogainak tiszteletben tartása a szabad sójog is; (Báthory Gábor 1603, Bocskai István 1605, Bethlen Gábor 1613 és I. Rákóczi György 1631).

A szabad székelyek II. Rákóczi Györgyhöz intézett panasza nyomán, az 1651-es diéta visszaadta a szabad székelyek sóját, de korlátozta a só fogyasztását házi használatra. Apafi Mihály fejedelem 1661 után sikeresen védte meg az erdélyi sóbányákat a törökök támadásaival szemben.

A székelységet jogilag megillető ingyen sót a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idejére adták vissza. 1714-ben a sóbányászat Habsburg kiváltság lett. Ebben az időben a só ára nagyon megnőtt, a Székelyföldre is Óromániából csempészték át. Mária Terézia külön rendeletben, 2000 mázsára korlátozta a székelyek szabad sóját. Az 1848-as szabadságharc előtt felvirágzott a csempészet, a csíki székelyek nyíltan kereskedtek a darabsóval, faluról falura hordták és fele áron adták. Ezért Parajd alig tudott 25 000 mázsát eladni évente. A forradalom után a termelés megnőtt 90 000 mázsára, miután visszaszorították a sócsempészetet.

Orbán Balázs szerint 1861-ben az egész Székelyföld és Szászföld parajdi sót használt. Parajdon a földalatti sóbányászat 1762-ben kezdődött, ekkor nyitották meg a Sóhát délnyugati felében, Frendl Aladár osztrák bányamérnök vezetésével, a József-bányát. Ekkor rátértek a csúcsíves (harang alakú, a helybéliek szerint „süveg alakú”) bányaterem kiképzésére, amelyet az uralkodóról, II. Józsefről neveztek el.

A névadás valószínűleg II. József 1784. évi parajdi látogatásának következménye volt. A kitermelt sót (alaksót), bivalybőrbe kötve, négy pár ló húzta a felszínre, de 1765-ben még láttak felszíni fejtést is. Módszeres bányászatról 1787-től beszélhetünk, amikor Parajd sója a bécsi kincstár tulajdona lett. A József-bánya harang alakú terméből két oldalkamrát nyitottak, a Károly- és Ferdinánd-bányákat, melyeknek szintén csúcsíves alakjuk volt. Mélységük, a szállítóaknával együtt, 66 méter lett. (Forrásrészletek: Wikipédia)

Íme egy videó, ami a Parajdi sóbányában készült:

 

Hirdetés