Emlékeztek még az igazi, nagy telekre? Gyerekeinknek már csak mesélhetünk róla... 

Hirdetés

Bármennyire is hihetetlen, Magyarországon is voltak nagyon nagy havazások, én még emlékszek egy-két ilyen alkalomra. Sajnos, vagy nem sajnos, ma már se híre, se hamva ezeknek a teleknek, éppen ezért hoztam ezt az írást nektek, gyertek velem és elevenítsük fel együtt egy kicsit a múltat! 

 

A mai „nagy” telek”

A kislányunk októberben töltötte második életévét, és bizony havat is csak annyiszor látott, ahány éves…A legutóbbi havazás fél napig tartott, este 7-re hullott annyi, hogy legalább a szánkót ki tudtuk vinni és végre átélhette, milyen is a havon csúszni sebesen, teljesen egyedül.

 

Nagy élmény volt számára, építettünk egy 20 centis hóembert is (ennyire futotta a hóból), másnap reggelre viszont már nem is maradt semmi belőle, két nappal később pedig 12 fokot mutatott a hőmérő. Ezután volt 1 hétig -7-10 fok, február közepén viszont megdőlt a melegrekord, volt, ahol +20 fokot mértünk. A „télnek” gyorsan vége lett, még el sem kezdődött, de már búcsúzhattunk is…

 

Hirdetés

Bezzeg a mi időnkben!

’87-ben születtem, azóta is rengetegen emlegetik az abban az esztendőben hullott jelentős mennyiségű havat. A 87-es nagy havazás során három napig zuhogott, majd miután elült a vihar, január 16-án a középhegységekben 50-80 centiméter, a síkvidékeken pedig 20-50 centiméter vastag hótakaró borította a tájat. Hiába érkezett enyhülés, az első körökben csak vastag tükörjeget képzett a hó felületén, a teljes olvadásra egészen márciusig várni kellett. 

 

A 87-es nagy havazás utáni években sorra volt részünk fehér tájban, igazi telek voltak. Emlékszem még gyerekkoromra, rengeteget tudtunk szánkózni a közeli dombocskán, hóembereket építettünk, sőt, még tudtunk kunyhót is létrehozni, ami napokig megmaradt. Hócsatákat vívtunk, hemperegtünk, fürödtünk a hóban, és bizony, sokszor volt, hogy iskolába se tudtunk bemenni, mert nem jártak a vonatok a nagy havazás miatt. Szép volt, jó volt, nekem nagyon hiányoznak ezek a telek, nagyon szuper lenne, hogyha legalább 1-2 hétig láthatnánk havat és a gyerekeink is ugyanúgy élvezhetnék ezt a csodát, amit mi!

Kristina Spisakova képe a Pixabay -en.

Hirdetés