Szinte teljesen eltűnt őseink szeretett gyümölcse – A köszméte bemutatása, termesztése

Hirdetés

Egy olyan növényt mutatok most be nektek, ami még nagyszüleink kertjében mindig helyet kapott, ma viszont alig lehet vele találkozni. Pedig számtalan jótékony hatása van és nem olyan nehéz a termesztése sem, ismerkedjetek meg a köszmétével!

 

A köszméte előfordulása

Köszméte, egres, piszke, püszke, pöszméte, büszke, vagy brüszke, te melyik néven ismered, ismered egyáltalán? A köszméte (Ribes uva-crispa egy eurázsiai faj, szinte egész Európában megtalálható, még 1800 méteres magasságban is. A termesztett köszméte sok helyen elvadult, ezért eredeti elterjedése nehezen állapítható meg. Magyarországon gyakori az Északi-középhegységben, a Pilisben, valamint a Vértesben, de elszórtan találhatók állományai a Kisalföldön és a Dunántúl hegy-, és dombvidékein.

 

A köszméte bemutatása, jellemzői

A köszméte 50-100 centiméteres magasságot éri el, magasságánál szélesebb, sűrű ágrendszerű, lombhullató. Vesszői tüskések, kissé szőrösek vagy kopaszak, halvány szüskésbarna színűek. 1-2 centiméter hosszú merev töviseket találhatunk a levelek alatt és a száron. A köszméte levelei kerekdedek, vagy szívalakúak, 2-5 centiméter szélesek, ősszel sárgásra színeződnek. Áprilisban jelennek meg kicsike virágai, amik nem feltűnők, illatuk kellemetlen, leginkább a sóskaborbolyára emlékeztetnek. A köszméte termése 10-15 milliméter hosszú, gömbölyű vagy ovális, többé-kevésbé vörössel futtatott zöldes vagy sárgás, lédús álbogyó. Felülete csupasz vagy szőrös-molyhos. A termésben 40-50 darab tojásdad mag található, amik feketés-barnás színűek, nagyon aprók. A vadon termő köszmétét is megehetjük, de a héja savanyúbb, húsa is édes-savanykás.

Hirdetés

 

A köszméte termesztése

A köszméte az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik, a keményebb fagyoknak is ellenáll. Nem túl fényigényes, viszont a nagy meleggel vigyázni kell, ugyanis könnyedén lehullajthatja a levelét és a gyümölcse is perzselődhet. Legjobb, ha gyümölcsfák közé ültetjük, ahol kellő árnyékot kap. Savanyú kémhatású, tápanyagban gazdag, jó vízellátású földet kedveli. Fontos tudni, hogy a köszméte korán fakad, ezért érdemesebb ősszel telepíteni, lombhullás után. Lisztharmat ellen folyamatosan védekeznünk kell, rovarkártevők ellen csak azok megjelenésekor.

 

A köszméte metszése

A köszmétéről tudni kell, hogy az egy-, két-, és hároméves gallyak hozzák a legszebb gyümölcsöket, éppen ezért arra kell törekedni, hogy a levegős elrendezésben minél több ilyen termőrész legyen a növényen. Metszés során ritkítsunk, az idősebb, beteg ágakat távolítsuk el tőből, így a korona könnyebben fog megújulni. A termőrészeket kissé vágjuk vissza, a gyengébb gallyakat rövidre kurtítsuk. A metszésre tavasszal kerüljön sor, és ekkor távolítsuk el a tősarjakat is, amik ilyenkor szép számmal előfordulnak.

 

A köszméte szaporítása

A köszmétét dugványozással szaporíthatjuk a legkönnyebben, erre augusztusban, szeptemberben kell sort kerítenünk. Próbálkozhatunk bujtással is, az érett vesszőt rögzítsük úgy a földben, hogy a csúcsa a talaj felszíne fölött maradjon. Meggyökeresedés után ezt a vesszőt eltávolíthatjuk az anyatőről és átültethetjük.

 

A köszméte felhasználása

Élelmiszeripari, célra vagy befőzésre félig éretten szedik, friss fogyasztásához ajánlott megvárni a termés beérését. Május végén, június elején szüretelhető, érése hosszabb ideig elhúzódik. A köszméte energiatartalma sok A-, B1- és C-vitamint, 0,8% pektint és 0,5% ásványi anyagot (kálium, kalcium, foszfor, niacin) tartalmaz. Fogyasztása jó hatással van a belső elválasztású mirigyekre, a szívre, májra, vesére. Nagyobb mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhat. Az élelmiszeriparban magas pektintartalma miatt más gyümölcsdzsemekhez adagolják szilárdítóanyagként vagy befőzik.

Erika Varga képe a Pixabay -en.

Hirdetés