Építsünk komposztkazánt – Fűtéshez és melegvíz előállításához is alkalmas!

Hirdetés

Mi az a komposztkazán, milyen előnyei vannak, érdemes építenünk komposztkazánt, és ha igen, akkor hogyan vágjunk bele? Egyre többen számolnak be a komposztkazánnal kapcsolatos élményeikről, viszont még többen vannak, akik még csak nem is hallottak róla. Nézzük, mit kell tudnunk a komposztkazánról, cikkünk megírásában Tőgyi Balázs segédkezett, ezúton is köszönjük neki! 

 

Mi az a komposztkazán? 

A komposztkazán igazából egy minimum 10 köbméteres komposztáló, ami méretét tekintve sokkal nagyobb, mint amivel egy szokványos kertben találkozhatunk. Nem egy új találmányról van szó, hiszen Jean Pain már a XX. század közepén épített komposztkazánt, ráadásul biogázt is fejlesztett, bozótirtásból keletkező fahulladékot kezelte a módszerrel. A komposztkazán az elhalt növényi és állati maradványok biológiai átalakulása során keletkezett hőt fűtésre hasznosítja. Nyílt forrású technológia, ami szabadon fejleszthető, a tapasztalatok pedig megoszthatók, erre a célra Balázsék létrehoztak egy Facebook-csoportot is. Balázs a technológia alkalmazását ott ajánlja, ahol évről évre, rendszeresen és nagy mennyiségben keletkezhet ágapríték. Ideális alkalmazási terület a fóliában/üvegházban elhelyezett komposztkazán, itt nincs hulladékhő, a környezetnek leadott hő is hasznosul, és nem kell hőcserélő + technika, pusztán a komposzt fűti a környezetét.

 

A komposztkazán előnyei

A megtermelt komposzthő alkalmas üveg-, és fóliaházak fűtésére, padló-, és falfűtésre, illetve melegvíz előállítására, amivel csökkenthetjük az energiafogyasztást. Bármilyen természetes zöldhulladékot felhasználhatunk a komposztkazán építése során. Nincs szén-dioxid kibocsátás, korom mivel a felhasznált biotömeg széntartalma nem ég el – így nincs légszennyezés sem. 

Hirdetés

 

Hogyan működik a komposztkazán?

A komposztkazánban lévő energiát növényi, állati, valamint emberi eredetű szerves anyagok erjedése szolgáltatja. A talaj humuszképződésének ez az első lépése, amiben a növényi cellulóz (szénben, hidrogénben és oxigénben gazdag), és az állati fehérjeszerű anyagok (nitrogénben és foszforban gazdag) egyidejű jelenléte szükséges.

 

A komposztkazánt közvetlenül a talaj felszínére érdemes megépíteni, ugyanis a humusz képződése a talajban jelenlévő nagyon gazdag élővilág közreműködésével jön létre. Nagy mennyiségű oxigénre van szükség ahhoz, hogy a komposztkazánban tárolt napenergia felszabaduljon, éppen ezért szükséges sok levegőt juttatni a rendszerbe. Az oxigénen kívül vízre van szükségünk, amit építéskor és működés közben is biztosítani kell. 

Szükség van egy hőcserélő berendezésre is, amit a komposzt belsejébe kell telepíteni, mégpedig úgy, hogy a komposzt belsejében termelődő hőmennyiség eloszlását figyelembe vesszük, ami a komposzt közepén a legmagasabb, a szélek felé pedig egyre alacsonyabb – így a hőcserélő alakja kívülről befelé tekeredő csigavonal, ahol a visszatérő hideg vizet a csigavonal külső ívétől befelé kell áramoltatnunk, a kimenő meleg vizet pedig a komposzt közepén, sugárirányba vezetünk ki. Több csigavonalra van szükségünk, mivel ahhoz, hogy a termelt hőt arányosan mindenhol kivehessük, sűrűn kell bejárni a komposzt hasznos terét. A csigavonalat egyenlő távolságra, egymás fölé kell elhelyezni, bemeneteit párhuzamosan kell összekapcsolni, így a víz egyszerre tud melegedni és áramolni a komposzt teljes terét kihasználva. Ezáltal a bomlás során keletkezett hőt tudjuk szállítani, melyet melegvíz előállítására, vagy padló-, és falfűtésre hasznosíthatunk. 

A hőszivattyún kívül szükség van keringetőszivattyúra is, amit beprogramozott időkapcsolóval érdemes vezérelni. A szabályozással figyelhetjük a komposzt hőmérsékletét, valamint a hőcserélőben lévő víz hőmérsékletét és egyéb jellemzőket. A paraméterek figyelembevételével valamilyen logika mentén történik a szivattyú ki-bekapcsolása. A komposztkazánt ráköthetjük direktben a fal-, vagy padlófűtésrendszerre, így azt egy az egyben a komposztkazán által termelt hő fogja fűteni. A komposzt 40-50 Celsius fokos hőmérsékletre áll be, de a 60-70 fokot is elérheti, a komposztkazán segítségével átlagban 35-45 fokos meleg vizet kaphatunk, ami ideális a padló fűtésére. Itt érdemes megjegyeznem, hogy radiátoros fűtésre ennél melegebb vizet használnak, tehát ilyen célú felhasználásra nem javasolt.

 

A komposztkazán építése

Egyszerűnek tűnhet az építése, azonban szükséges hozzá elméleti tudás és műszaki érzék. Egy 15 m3-es komposztkazánhoz indokolt 10 m3 faapríték, 2 m3 lótrágya, 2 m3 kerti komposzt, 8 talicska érett komposzt, esővíz. A kalapácsos és késes aprítógép a nyers ágakat nem csak feldarabolja, felszecskázza, de a rostjait is szétveri, aminek hatására megnő a fa fajlagos felülete, aktívabb a bomlási folyamat. Friss ágakat aprítsunk, ugyanis ennek magas a víztartalma. Áztatással lehet hatékonyan bevinni vizet a fába, de zuhanyoztatni is szokták (még kérdés, hogy indokolt-e az áztatás) A hozzáadott trágyát elsősorban a nitrogéntartalom miatt szoktuk alkalmazni, "begyújtja" a komposztot, beindítja a hőtermelő folyamatot, erre kiválóan alkalmas a lótrágya, bár alacsony tápértékű, de magas nitrogéntartalmú.

 

Az anyagokat felváltva töltsük, hogy megfelelően keveredjenek. Ajánlott magasság kb. 1.5 méter, efelett már tömörödik és gyakori forgatás mellett tud csak jól működni. Vannak ipari alkalmazások is, gépekkel forgatott komposztból a padlóba épített hőelszívón keresztül működik. Beépített, házi komposztkazánt nem forgatunk, ezért fontos a méret.

A hőcserélő 200 méter hosszú, 20 mm átmérőjű padlófűtéscsőből készül, betonvashálóra, 2 m átmérőjű, átlagos 20 cm-es menetemelkedésű spirálban 25 m hosszú csődarabokat síkban rögzítünk (ebből 9 db készül). A spirálokat 20 cm vastag rétegenként helyezzük a komposzt közepére, kivezetéseit az építés idejére függőlegesen rögzítjük és felcímkézzük, hogy tudjuk, melyik melyik. A csővégeket az utolsó spirál elhelyezésekor az osztókra kötjük. Vízszintes helyett használjunk függőleges osztókat! 2×2 db, a komposztkazán magasságával megegyező hosszúságú szögvasat párhuzamosan összeforgatva összehegesztünk, végén zárjuk. Az alsó kivezetése a föld szintjén csatlakozik a ki-és-bemeneti ¾"-os csövekre, ha ki-és bemeneti hőmérőket is szeretnénk, azokat is ide érdemes szerelni.

Az osztók tetejére szereljük a légtelenítőket, ezek biztosan a legmagasabb pontjai a rendszernek. Végül a csőspirálok csatlakozási pontjait 20 cm-es közökkel helyezzük el az osztón. Az osztót az építés elején függőlegesen beállítjuk, a spirálokat az építés folyamata alatt, egyenként csatlakoztatjuk. Így egyszerűsödik az összeszerelés, csökken az alkatrész igénye és költsége is. A rendszert vezetékes vízzel feltöltjük, légtelenítjük, és nyomás alá (1,5-2 Bar) helyezzük. Az osztókat komposzttal, a komposzt tetejét szalmabálákkal takarjuk. Végül pedig szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy videót, ami Tőgyi Balázstól származik: 

 

Fotók forrása: Tőgyi Balázs/Facebook

Hirdetés