Gyerekkorunkban a réten ettük, ma már alig ismerik – A csodálatos papsajt

Hirdetés

Egy elfeledett növényt hoztam most nektek, amit régen a kertben és a mezőn egyaránt fogyasztottunk marékszámra. Remélem, hogy közületek sokan emlékeznek még a papsajtra, nézzük, miért olyan fantasztikus növény!

 

A papsajt bemutatása

A papsajt (Malva neglecta) a mályva nemzetségbe tartozó növényfaj, ami honos Európában, Ázsiában valamint Észak-Afrikában is, gyomos társulásokban pedig világszerte elterjedt. Lágyszárú, nyárizöld, egy-, vagy kétéves, esetleg évelő növény, szára felálló vagy kúszó, 10-50 centiméteresre nő meg. Levelei néhol tenyeresen összetettek, 5-7 levélkéből állak, szeldeltek, fonákjuk sűrűn szőrözött.

 

A júniustól szeptemberig nyíló virágait méhek, legyek porozzák be, maga a növény pedig öntermékeny. A levélhónaljban álló, hímnős virágok 2-6-osával állnak, 3 szabad külső csészével. A sziromlevelek kétszer akkorák, mint a csészelevelek, színük halvány rózsaszín vagy szinte fehér, sötét csíkozással. Termése júliustól októberig érik be, 12-15 üregű, üregenként egy, 6-8 mm átmérőjű magot tartalmaz, melyeket a szél szétterjeszt.

Hirdetés

 

A papsajt termesztése

A papsajt kedveli a napsütéses és a félárnyékos helyet is, nem túl igényes a talaj minőségével szemben, viszont nem viseli el a magas sótartalmú vagy nehézfémeket tartalmazó talajt. Zöldségként és gyógynövényként is termeszthető, azonban fontos megjegyezni, hogy a talaj nitráttartalma a levelekben feldúsulhat. A papsajt magjait tavasszal kell elvetni, 2-3 hét múlva már megpillanthatjuk a csírákat. 

 

A papsajt jótékony hatásai

A papsajtban az a fantasztikus, hogy fiatal hajtásain kívül a leveleit és a magvait is fogyaszthatjuk. A levelek tökéletesek salátákba, de meg is lehet főzni őket. Az éretlen magvak nyersen és főzve is ehetők. A papsajt nevet onnan kapta, hogy különleges termésének sajt íze van. Szárított leveleiből ízletes tea főzhető, levelei pedig tele vannak C-vitaminnal. 

 

A papsajt minden része gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, , bőrlágyító, köptető, has-, és vízhajtó tulajdonságokkal rendelkezik. Leveleiből és virágaiból borogatást készíthetünk, ami csillapítja a csípések utáni fájdalmat, a bőrgyulladást, de segít kezelni az aranyeret, a duzzanatokat és a fekélyeket is. 

 

Belsőleg alkalmazva csillapíthatjuk a légzőrendszer betegségeit, és az emésztőrendszer gyulladását. A belőle készített főzet hatékony a légúti szervek gyulladásos betegségeivel szemben, a gyökereiből készült teát pedig bevethetjük a fogyásban. 

Fotó: Schutterstock.com

Hirdetés