Régi kertek elfeledett ékessége – Az eperfa

Hirdetés

Emlékszem, régen nálunk is volt, ráadásul az utcában minden háznál megtalálható volt, minap tűnt fel, hogy a városokból teljesen eltűnt, de vidéken is ritkaságszámba megy. Ismerkedjünk meg közelebbről ezzel a különlegességgel, bemutatkozik az eperfa!

 

Egy kis eperfa-történelem

Régebben selyemhernyótenyésztés céljából speciális ültetvényeket létesítettek, de az Osztrák-Magyar monarchia idejében az utak mentén rengetegszer találkozhattunk az eperfával. A bognárok és a kádárok is megbecsülték értékes fáját, éppen ezért komoly gazdasági jelentőséggel ruházták fel. Még az 1980-as, ’90-es években is sokszor lehetett találkozni az utak mentén vele, a régi földutak elengedhetetlen kísérői voltak. Emlékszem, nagyszüleim a szegények eledeleként emlegették sokszor az eperfát, leginkább azért, mert jóízű édes gyümölcsét fogyasztották édesség helyett, de akár kenyér mellé is. A falusi, sőt, a kisebb városi házak ékessége volt, sajnos mára ritkaságnak számít, csak elvétve lehet találkozni egy-egy eperfával.

 

Az eperfa elterjedése

Az eperfa (Morus) az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, amibe mintegy 100 faj tartozik, ugyanakkor két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is megtalálható fafaj hétköznapi elnevezése. Az itt jelenlévő két faj Európa nagy részén szintén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, míg a fekete eperfa (Morus nigra) Közép-Ázsiából származik. Népszerűsége hulló termése (eper, faeper) miatt csökkent egyre jobban. Eltűnéséhez hozzátartozik az is, hogy az amerikai fehér szölőlepke hernyói nagyon szeretik, védekezés hiányában a kártevők innen indulva a fekete bodzától a csonthéjasokig mindent elpusztítanak – éppen ezért az utak mentén található eperfákat felszámolták.

 

Hirdetés

Az eperfa bemutatása

Sok helyen nevezik szederfának is, gyümölcsét pedig szedernek, annak ellenére is, hogy a szeder a rózsafélék családjába tartozó, 2-3 méter magasra növő cserjeféle. A fehér eperfa 10-15 méteres fa, kérge narancsbarna, leveleinek színi oldala sima, fonáka kopasz, az erek mentén pelyhes. Apró virágai nem allergizálnak, barkái lecsüngők. Termése a málnára vagy a szederre hasonlít, színe piros, fehér, esetleg sötétlila. A fehér eperfa termése ehető, ráadásul a madarak egyik nagy kedvence is. A fekete eperfát gyakran a fehér eperfával együtt telepítették, Magyarországon ráadásul az alba törzsére oltották a nigrát. A fekete eperfa levélfonáka érdesen szőrözött, levélnyele rövidebb, gyümölcse pedig ízletesebb, mint a fehéré.

 

Az eperfa felhasználása

Az eperfa termése nyersen is fogyasztható, de érdemes néhány óra alatt felhasználni, ugyanis nagyon gyorsan elveszíti zamatát. Fontos tudni, hogy a fehér eper termése éretlenül kesernyés, megérve viszont mézédes. A fekete epernek magasabb a savtartalma, kevésbé éretten savanykás, de ekkor is fogyasztható, éretten édeskés, jellegzetesen erdei gyümölcs ízű, hasonlít a szederhez. Tárolhatjuk fagyasztva, vagy befőzve, de készíthetünk belőle gyümölcslevest, lekvárt, mártást, valamint szörpöt. A fehér eper termése alkalmas aszalvány-, és pálinkakészítésére, a feketéé pedig gyümölcsborkészítésre kiváló. A madarak kedvelik mindkét változatát, libák, kacsák, galambok előszeretettel fogyasztják. Az eperfa fája igen kemény, alig szegezhető, sárga színe miatt elsősorban hordók készítésére alkalmazták, ma már ez is visszaszorulóban van.

gökhan uğur képe a Pixabay -en.

Hirdetés